Ha férfi vagy, légy férfi, 
Erős, bátor, szilárd, 
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt. 
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni, 
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Lelked ruhája
csillagsugárból szőtt fényes palást.

Sötét a város, ráfeküdt az éj,
Más tájakon kalandoz a hold, 
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket. 
Olyan fekete a világ, 
Mint a kibérlett lelkiismeret.

A fájdalom nem éles fejsze, melynek
Csapásától az élet fája dől...
A fájdalom féreg, mely lassan, lassan,
De nem fáradva, folyvást rág belől.

Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta! 

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. 

Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.

Még alig, hogy játszánk apáink térdén, s már
Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett...
Csak annyi az élet, mint futó felhőnek
Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.

Vándorlok csüggedetten
Az örökkétartó jelenben. 

A csatahely mellett volt egy jókora tó,
Tiszta, szőke vizet magába foglaló.
De piros volt az most, mert a magyar sereg
Török vértől magát vizében mosta meg.

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.

Tenger a pénz, melyben elsüllyed
Sok hajó: elv, jellem, becsület.

Oldal: Petőfi Sándor idézetek
Itt mindent megtalálsz - © 2008 - 2025 - dori-life.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat